Vilhelem Margareta: A varázslat
A varázslat

Mindennek van egy varázsa
cseppenként hasít magadba
sose képzelt álmok útján
fészket keres a szorongás .

Órák jönnek mennek csendben
fájnak percek és restellem ,
hogy lázongok kísértésben
a csendes hiány sajog bennem .

Úgy várom kinyújtott karod
jogerősen magamhoz láncolom
féltően magamhoz vonom
magamban ajándékként számolom

a sok megkésett hűséges szót ,
őrizlek gyáván szemtelen
mintha szökni akarnál tőlem ,
fogva tartalak s fáj panaszom


ahogy ijesztelek eltűnéssel ,
bár elhagyni téged, nem tudom
miért is reszket a hangom
ha meghallom férfias hangod.

S ugye fáj neked is a zokszóm
de illatos forró karjaim között
nem hallod elhaló hangom ,
hol zeng a félelmetes uralom .
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.