Vilhelem Margareta: A kapocs
A kapocs

Néha egy nap, egy perc végzetes,
ha nincs, mi összekösse szívünket,
érzelmeink érdektelenné válnak
a langyos széltől, mint őszi lehűlés.

S ki tudja, van-e folytatása még,
ha ritka perceinkben elakadunk,
bénulttá válnak ölelő karjaink,
s távolodunk egymástól akaratlan.

S végső fokon egy röpke lemondás,
mi kering felettünk reménytelen,
susogó sóhaj feszül két szív között,
imává oszlik, mi sokszor kiejthetetlen.

Csak az alázat szégyenében feszeng
a kegyetlen idő, mi kiismerhetetlen,
lelkeket roncsol esztelen, merészen
kutatja a jövőben az utolsó reményt.

S feladunk mindent gőgös sóhajjal,
nem utazhatunk az idővel egy vonalban,
a boldogság, mi úszik a jövő felett,
megérinti vállunkat, de néha hasztalan.
5548
babumargareta - 2017. március 11. 19:55:33

Kedves Rózsa ,köszönöm szépen a kedves bejegyzéseset !
Babu

5548
babumargareta - 2017. március 11. 19:54:26

Nagyon szépen köszönöm Teri !
Szeretettel....Babu

5548
babumargareta - 2017. március 11. 19:53:43

Nagyon szépen köszönöm Andrea kedves !

3933
vadvirag47 - 2017. március 11. 16:13:18

Igazán jó versnek tartom mély tartalmisága, és színes stílusa miatt. Többször is átolvastam, ízlelgettem.
Lélekből írtál - lélekig ért. Rózsa

498
kovesdiferencne - 2017. március 10. 14:23:09

Kedves Margaréta!
"Néha egy nap,egy perc végzetes,
ha nincs, mi összekösse szívünket,"
Nagyon szép gondolatokat tartalmaz a versed!
Érdeklődve,szeretettel olvastam:K.Teri

5304
ahegedusa - 2017. március 10. 10:38:29

"Csak az alázat szégyenében feszeng"
"megérinti vállunkat, de néha hasztalan."
Sokatmondó a versed. Wink

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.