Tóthné Földesi Ilona: Köszönöm, hogy vagy
Köszönöm, hogy vagy

Fájó kényszer volt élnem
míg nem ismertelek.
Nem emlékszem, lámpa égett
vagy tán sütött a Nap,
foszló szirmokon
szememben mézszín fénye
pislogott.
Szél vitt széjjel
tűzcsordák nyomán.
Sírt az égbolt, ráúszott a Hold,
varjúsötét lett az éjszaka.
Könnyeimben ázott a csoda,
kéktündérek
benne mosakodtak.
Óloméjben,
várlak kékben,
takaróm leszel éji hidegben.
Asszonyod leszek
minden hajnalon,
dobbanás leszek majd hű szíveden.
3342
rozsaschvalm - 2017. március 14. 18:19:30

Drága Ica!
Nagyon szép a versed, gratulálok!
Szeretettel: RózsaRose

298
keni - 2017. március 14. 10:49:19

Drága Ilona !

Megint egy szép megfogalmazású és tartalomban is gazdag szabad-versedet olvashatjuk és, én úgy gondolom, hogy most kezd valami új kibontakozni a szívedben és a lelkedben, ami ennyire fellelkesített !

Nagyon örülök, hogy jobb hangulatodban találtalak versed nyomán,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.