Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Arcodat keresi
Arcodat keresi

A redőnyön beszűrődő napfény
mi kis szobámig ér, mint a remény,
csalogat, szinte kér.
Nyisd meg szívedet a jóra, már ma,
álmod valóra válhat,
hidd hogy igaz.
Hidd, hogy léted, annyira kell
mint langyos eső amit a
tavaszi szél hoz el.
Hogy arcodat, akkor is szeretik
ha mély ráncok fedik,
és ha könnyes lesz szemed ,az
annyira fáj nekik.
Ne kérj, csak várd hogy haza tér,
ha meg is szenvedsz egy ölelésért,
az idő veled lesz, s ha fellapozza
éveit, könnyezve néz a távolba, s
arcodat keresi az égen a csillagokba.

Kondoros 2017. március 16.
4694
Rzsike - 2017. március 22. 20:48:42

santiago köszönöm.

4694
Rzsike - 2017. március 22. 20:46:46

Keni,nagyon köszönöm.

4694
Rzsike - 2017. március 22. 20:46:16

Ica örülök,hogy tetszett.

298
keni - 2017. március 21. 23:33:38

Drága Rzsike !

Igen mély gondolatiság és teljes képi képzelet szövi át ezt a gyönyörű, és

K I V Á L Ó - versedet ! (ang) Thinking Rose

Szeretettel !

- keni -

3649
Oroszlan08 - 2017. március 21. 20:14:49

Nagyon megérintett!HeartRoseHeart Ica

4694
Rzsike - 2017. március 21. 19:04:21

Köszönöm RÓZSA.Heart

3342
rozsaschvalm - 2017. március 21. 18:47:12

Nagyon szép és megható a versed, kedves Rzsike.
Szeretettel gratulálok! RózsaHeart

4694
Rzsike - 2017. március 21. 17:17:25

Köszönöm ZinaHeart

3652
zina - 2017. március 21. 11:02:27

"Hidd, hogy léted annyira kell, mint langyos eső, amit a tavaszi szél hoz el" - kell bizony, kedves Rzsike, még akkor is, ha nem érezzük mindig. Szép lett a versed. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.