Bánlakyné Moravetz Edit: NEW YORK
NEW YORK

Felhőkbe nyúló házak tövében
oly parányi az emberi élet.
Érzem borzongok, félek, reszketek,
összeroppant kőtömbök tömege.

S bár fejed felett neonfény villog,
esőtől ázott aszfaltút csillog,
magasba nézve kutatod a Napot,
azúrkék eget földről nem láthatod.

Óriás plakátok magasodnak,
hirdetik, mily boldog leszel holnap.
Te tudod, ez nem érted született,
csupáncsak a gazdagok érdeke.

Akárha polipként nyújtja csápját,
egész világ rettegi hatását.
Gigantikus város, lelket nyomaszt;
itt nem találhatsz nyugodt otthonra.

Övé lett a pénz, paripa, fegyver;
És géppé vált, semmivé az ember.



E verset Jeremy Mann festménye ihlette.
(Titok, zene, talány: Játék, játék kiírására készült)

Budapest, 2017. március 19.

5099
picurnagyi - 2017. március 30. 06:37:13

Kedves Keni!

Örülök, hogy olvastad versemet - s annak még inkább, hogy benned is hasonló érzelmeket keltettek a képek - én sem jártam New Yorkban, de a felhőkarcolók tövében ilyen érzések keltek útra bennem.
Természetesen azt sem vonom kétségbe, hogy mást másként érint meg ez a gigaváros.

Köszönöm véleményedet!

Nagy-nagy szeretettel ölellek: EditHeart

298
keni - 2017. március 29. 07:31:37

Kedves Edit !

Hű ábrázolását adtad vissza a képnek prózai formában is, ami versedet ihlette,,,

Azt hiszem , mert nem láttam csak videókon és sok-sok filmben a várost ezt a gigantikus óriás, hogy megöli valóban az embert, és csak egy gép marad belőle,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.