Simon Dávid: nem vagyok többé
nem vagyok többé

nem vagyok többé
csöpög a szívem
a semmibe gurul
vékony életem

nemlét a létem
kiverten fekszem
napok óta magam
vagyok a vendégem

nem ordít a fájdalom
nem dübörög a hiány
a méltóságos halált
eszem szalvétán

pedig most fut
most szökik a lefolyóban
most pereg le a csillogás
hogy a mostról lecsúsztam

most futsz le a térképről
csak a tegnap árnya ölel
most kopog a gyász
becsukott szemmel
4270
simondavid - 2017. március 29. 20:33:04

Köszönöm, Keni!

298
keni - 2017. március 28. 14:48:51

Kedves Dávid !

Ez a versed belőled szól ki expresszionista stílusban,,,

Nekem nagyon tetsző - jó hangzású vers,,,,

Üdvözöllek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.