Vilhelem Margareta: Ha majd
Ha majd

Hiába kívántam ,hogy legyen
nem vagy enyém,mint régen
szinte elképzelhetetlen emlék
mi belőled terjed ferdén.

Oly közösek voltak lángjaink
oly forrók voltak a vágyaink
lázadó szavam vádlóan kong
minduntalan vadul rám ront.

Úgy elnézlek szinte hihetetlen
hogy enyém voltál s vesztettem
hiába oltottam magam beléd
nem maradt semmi csak emlék

mi olykor keres szemérmetlen
és csengenek szavaid fülemben
csupa visszhang a tükrömben,
nem hallja senki oly észrevétlen .

Ma már titokban sem sírok,
pára ,köd és semmi vagyok,
mert ahogy elhagytam tested
fényed összezárult mögöttem

mert két lélek pöre szégyenét
nem mossa le semmi ,a perc kevés
csak a tiszta csók és vad ölelés
mert mindenhez kell az egész.

És ha majd úgy hozza az élet
lehet összeröppenek veled
hátra vetem elsírt szégyenem,
és fájni fog majd vad ölelésem.[W.B.]
5668
meszaroslajos60 - 2017. április 13. 20:41:38

Kedves Babu!
Remek élethű alkotás, szeretettel gratulálok, Lajos.Rose

5548
babumargareta - 2017. április 12. 14:38:51

Drága Ica.
Köszönöm szépen a kedves bejegyzésedet!
Szeretettel....Babu

5548
babumargareta - 2017. április 12. 14:37:45

Drága Rita.
Nagyon szépen köszönöm !
Szeretettel.....Babu

3649
Oroszlan08 - 2017. április 12. 09:50:29

"hiába oltottam magam beléd
nem maradt semmi csak emlék "

Szépre írt csalódásodhoz kedves Babu szeretettel gratulálok: Ica

5548
babumargareta - 2017. április 11. 15:40:14

Drága tibor.
Nagyon szépen köszönöm.
Igen,volt ,van és lesz mindig és mindenhez kell az egész !
Szeretettel....Babu

5567
Mirage - 2017. április 11. 00:16:04

Kedves Babu !

őszinte sorok egy volt szerelemröl,az élet vallomása meztelen igazsága.
Szeretettel olvastalak

TIbor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.