Bánlakyné Moravetz Edit: SZAVAMAT EMELEM
SZAVAMAT EMELEM
(Ars poetica)

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Hogy jövök ahhoz, hogy ez elme
nyomdokaiban ballagjak?

Írom azt, mi szívemben terem,
boldogot, fájót, csak mi jön.
Míg bilincs nem kattan kezemen,
s míg földön adatik időm.

Látod, hogy semmi sem változott?
Esznek, isznak, duhajkodnak,
élen járnak a harácsolók,
kis embernek morzsát dobnak.

Nézzed: munkás, paraszt kegyetlen,
önző kihasználását itt.
E században sincsen kegyelem
annak, ki nem parolázik.

"Én nem fogom be pörös számat."
Istenünknél teszek panaszt.
Ha kell, versben írok meg vádat,
remélve, érkezik malaszt.

Mit is mondok, malasztot várok?
Csak jussunkat követelem!
Sújtja magyart turáni átok;
ne széthúzás, egység legyen!

Magyar a magyart ne fojtsa meg!
Ezért szavamat emelem!
Ne viszály győzzön köztünk, hanem
"a szellem és a szerelem!"

Budapest, 2017. március 23.

(Az idézetek József Attila verséből valók)
Versem a Költészet Napjára kiírt Pályázatra készült
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.