Tóthné Földesi Ilona: Aranyló Hold
Aranyló Hold

Keserves búval hajolok le a szavakért,
hogy elmondjam, naponta mit gondolok
Európa közepén. Nincs is semmi okom
panaszra, ha a világ hallgat, én se szóljak?
Van kenyerem, ágyamon meleg takaró,
csók, ölelés, fejem felett aranyló Hold.
Még is valami bánt, mert van akinek
soha nem elég a megszegett kenyér,
a sors lekaszálja mind a búzatáblát
van kinek tarló marad, nyíló konkoly.
Nevén kellene nevezni már a sorsot.
Ott, hol jeges űr lakik, az otthonok
hideg és sötét falai között, sírva ringat
árva árvát, nem múlik a bús pillanat.
Ó, ha csak pillanat volna ez a helyzet,
jóllakna már végre a sok milliárdos,
talán eljönne az a pillanat, az aranyló
Hold besütne minden ház ablakán.
4694
Rzsike - 2017. április 18. 12:39:34

Várjuk az aranyló holdat,sokan várják.Nem azt kérjük,hogy kánaán legyen,de ha mindenki csak annyit markolna ami becsülettel jár neki,ez a világ olyan más lene.Gratulálok Ica.
Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.