Simon Dávid: Keringő
Keringő

Tavaszi tekercsek keringője a mikróban,
lepereg az idővonal a hamuban.
Hiába őrizgeted, megroppan minden,
egy lépés összes vágyad, ha körbenézel.

Mert elvégre vagyunk itt,
birtoklunk és hajszoljuk a semmit,
magunkra tűzzük a jelvényeket,
aztán mivégre van minden?

Csak hullani kéne könnyen alá,
mint az asztalról a mák,
elérni a személyes poklokig,
s a semmibe elrugaszkodni.

Valahogy így képzelem én,
mint szavak nélküli beteljesülés,
hogy kibontja magát a reggel,
és mozdulatlan érünk az égbe fel.
4270
simondavid - 2017. május 04. 22:16:03

Köszönöm!

5548
babumargareta - 2017. május 04. 17:14:45

Eléggé szomorú,de szép soraidhoz tisztelettel gratulálok!

"Rose mint szavak nélküli beteljesülés,
hogy kibontja magát a reggel,
és mozdulatlan érünk az égbe fel." " Valahogy" én is !
Szeretettel....Babu

298
keni - 2017. május 04. 10:46:45

Kedves Dávid !

Jó kis modern - szabad vers lett,,,

Üdv.

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.