Török Nándor: Naplemente (Látomás)
Látomás

Megfagyott a Napunk. Váratlan megfagyott
és a naiv égen vérnarancs színt hagyott.

Lúdbőrös lett a Hold. Félve olvasta tán
a nyűtt közhelyeket a világ tűzfalán;

S a züllött Földgolyó? Nem értette, noha
tudta, hogy az ember önző és ostoba.

Az Ember, az ember mért törődne vele?!
Kitartóan fúj a közöny hűvös szele,

napnyugatról talán, hol Napunk megfagyott
és a naiv égen vérnarancs színt hagyott.

Epilógus:
Alkonyban ébredve arcom fehérlő folt,
csak arra emlékszem, rémes napnyugta volt.
5576
katya - 2017. május 05. 15:04:21

remek

5682
tn65 - 2017. május 03. 19:39:39

Kedves Etel, Kedves Zina,
köszönöm a gratulációt és a hozzászólásotokat. További jó versolvasást és ettől kellemesebb ébredést kívánok mindenkinek.
Üdvözlettel: Nándi

5682
tn65 - 2017. május 03. 19:32:34

Kedves Dávid,
örülök, hogy tetszett és köszönöm a két befejező sort, az is jó lenne, de hát az epilógusban egy direkt ritmusváltás, törés van, mint az álom és az ébredés között általában.
Ezt szerettem volna hangsúlyozni és ezek szerint sikerült.
Köszönöm, üdvözlettel: Nándi

3652
zina - 2017. május 03. 12:28:39

Gratulálok! Smile

3313
paltetel - 2017. május 02. 10:15:05

Kedves Nándor!

"Alkonyban ébredve arcom fehérlő folt,
csak arra emlékszem, rémes napnyugta volt."
Megborzongtam e két sort olvasva. Tetszenek az alkonyati képeid.
Gratulálok!
Üdvözlettel,
Etel

1038
Szollosi David - 2017. május 02. 01:25:58

Kedves Nándor,

nagyon tetszett, csak az Epilógusnál estél ki
valahogy a kellemes ritmusból...

"Mikor felébredtem, sápadt volt a képem;
Rémes napnyugta volt, csak arra emlékszem..."

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.