Sabján László: Időkapszula (2017. május)
Időkapszula

Hogyan fér meg egyetlen
marokban oly sok évmillió?
Lehetetlen…
Mégis itt fekszik mozdulatlan
tenyerem planétáján –
egy világ a kezemben.
E tenyérnyi hely most
szűk otthona egy eposzi útnak.
Ez is csak megálló;
tranzit csomópont vagyok.
Átáramlik rajtam az ősidő,
ki egyben már a távoli jövő,
s én a kettő között
a majdnem semmi,
egy félig áteresztő hártya.
S az ozmózis végbemegy,
míg nézem őt –
az eleven ősidőt,
ki tetszhalottként
a legmozdulatlanabb.

Mit üzensz, kis kavics?
Mily regét olvashat rólad
az analfabéta szem?
Lopott emberi értelem…
Megkövült, tehetetlen,
éppúgy, mint benned az idő.

Te az időt zártad magadba,
mintha neked csak múltad lenne.
Ezer és millió év benned
csak pillanat, csak pára,
mely fölszáll belőled a reggelekkel,
amikor az ég királya felkel,
s lemosolyog rád – ma is ott vagy.
Jól van, jól, kis szemtanú;
gyűjtsd és őrizd a titkokat.
Egyszer tán olyan kézbe jutsz,
mely nem vakon tapogat,
s lesz tán oly fül is,
ki meghallja a hangod.

Én nem értem; csak gyermek vagyok.
Néhány ezredév a múltam,
a te ősrégi nyelvedhez
még keveset tanultam –
csak útszéli fajankó leszek,
egy törékeny semmi,
még akkor is, mikor majd
végleg el kell menni.
De, tán az én csontjaimból is
lesz egyszer opál, mit egykor
sárkányok hagytak a világra…
Akkor majd beszélgethetünk,
egy nyelven – kő a kővel –
s nem leszünk hiába.

Most menj, gyűjts még titkokat,
hogy újabb évmilliók múltán is
legyen mit mesélned.
Szaladj, surranj a légben;
a Napot is eléred!
Vidd az üzenetem,
tapintásom hírét,
s zárd azt is magadba!
Légy az én időkapszulám!
Majd meséld el egykor valahol,
hogyan találtál reám –
emberi furcsa szerzetre,
kik járjuk ma e napvilágot…
Mikor ezt elregéled,
tán csodálkoznak majd a kisdedek,
egy új, ifjonti faj.
Mondd el akkor nekik,
hogy szerettelek,
s szerettem őket is.
Tán értik majd e szót.
Hát eredj utadra, minden jót!

S a kis kavics elköszön,
medervilágba hullik,
alámerül új kalandok fenekére.
Búcsúja felcsobban a szívemig,
s ottmarad…
egy évmilliós üzenet.


2017. április 07.
2951
Firm76 - 2019. július 21. 09:03:35

Kedves Kankalin!

Köszönöm, hogy ekkora figyelmet szentelsz írásaimnak. Örülök, hogy nemcsak elvesznek tőled (időt, energiát), de adnak is cserébe valamit.
Nagyon köszönlek!

LacaRose

2951
Firm76 - 2019. július 21. 09:00:25

Kedves Mária!

Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel. Örülök, ha tetszett a vers.

LacaRose

2951
Firm76 - 2019. július 21. 08:58:48

Kedves Kitti!

"Mint egy tiszta terítő az asztalon" - mondod. Köszönöm szépen. S azt kívánom, legyen igazad.

LacaRose

2951
Firm76 - 2019. július 21. 08:56:34

Kedves Ildikó!

Akárcsak én.Grin Hát, hogy maradtak válasz nélkül ezek a kedves észrevételek? ... Az idő homálya és az elmémé...Smile

LacaRose

6208
Kankalin - 2019. július 20. 07:07:29

Szia Laca! Smile

Bejöttem ehhez a versedhez, mert az egyik kedvencem tőled. Már sokszor elolvastam, és mindig az jut eszembe róla, amit először megfogalmaztam: miként válik egy apró kavics az örökkévalóság részévé.
Filozofikus tartalmú mondanivalód annyira megtalált, hogy azóta is gondolkodom egy haibunon, ami egyre jobban kezd érlelődni bennem, és szerintem nemsokára szavakba is öntöm.
A verseidnek hatalmas súlya van. Ez a súly olyan tisztán és természetesen nehezedik az emberre, hogy amikor befejezi az olvasást, a lelke megtelik vele, és nagyobb, több lesz tőle.
Ezt érzem mindig, ennél különösen.

Köszönöm az élményt. Smile

Szeretettel: Kankalin

5555
Maria HS - 2017. november 09. 23:05:18

"S a kis kavics elköszön,
medervilágba hullik,
alámerül új kalandok fenekére.
Búcsúja felcsobban a szívemig,
s ottmarad…
egy évmilliós üzenet." Örömmel időztem versednél: Maria

5396
Kitti - 2017. november 09. 15:56:01

Kedves Laci!

Lenyűgözött a versed! Komolyan. A végtelenség van benne és valami pazar képekkel fested elénk a mindenséget. A lelked. Mint egy tiszta terítő az asztalon. Köszönöm az élményt!Rose
kit

5383
inyezsevokIldi - 2017. november 08. 21:43:16

Csak ámulok! :-)

2951
Firm76 - 2017. június 19. 07:42:20

Kedves Rita!

Nagyon szépen köszönöm! Nagyon megörültem a hírnek. S annak is örülök, hogy visszatértél. Köszönöm!

Szeretettel: Laca SmileRose

2951
Firm76 - 2017. május 12. 07:45:02

Kedves Rita!

Köszönöm szavaidat; örülök, hogy eljutott hozzád a kis kavics üzenete.

Szeretettel: Laca SmileRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.