Putterer Magdolna Léna: Megpihenve
Megpihenve


Tóparton mikor állok, valami
Csoda egészen szívemig hatol.
Mintha természet tolna előre,
Megmutassa tóban fürdő napot.
Apollón Fényistenség felébredt?
Hullámon Hattyúkkal ő jár táncot?
Fénye forogva felém szalad, s míg
Melegsége hozzáér orcámhoz,
Lelkem lelkendezik örömében.
Lényem legyőzve elterül parton.
Zöld fűben, természet lágy ölében
Elpihen gondolat, nem száguldoz.
Zöldell, illatozik emlékerdő,
Lényemben énem átforrósodott.
Szívemben szép színek, mind a régi.


2017 . február 25.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.