Bánlakyné Moravetz Edit: HATÁRTALAN BOLDOGSÁG
HATÁRTALAN BOLDOGSÁG

Ki az unokáját karjaiba veszi,
Minden baját-búját rögtön elfeledi.
Nincs is az életben ennél szebb pillanat,
Hacsak az nem, mikor a kicsi már szalad.

Gőgicsél, nevetgél, gagyog és csicsereg,
Szívedet megtölti végtelen szeretet.
Látod cseperedni, nyitni a világra,
Ha eddig az is volt, szíved már nem árva.

Nyújtja karját feléd, öledbe felveszed,
Mesét mondasz neki, hallgatja lelkesen.
Leginkább szereti, hogy róla szóljanak,
Kettőtök emléki, szívben hét lakattal.

Csodaszép titkotok, el nem veszi senki.
A Hold kíváncsian ablakon betekint,
Ezüst fényét küldi, megértőn mosolyog:
"Baba s nagymamája legyenek boldogok!"


Budapest, 2016. szeptember 18.
5266
ariamta - 2017. május 12. 12:20:19

Drága Editkém! Bizony, ez más érzés,valami megfoghatatlan, csodálatos. Nálam, tudod, triplázódott, de ezzel nem csökkent. Köszönöm a versedet. Ölellek!RoseHeart

5099
picurnagyi - 2017. május 12. 11:12:53

Drága Rita!

Ez az igazság - viszont szívünkben megmarad a "titok", mely amíg élünk összeköt bennünket!
Szívből örülök, hogy közös érzéseket találunk versemben!

Szeretettel: Edit Rose

5099
picurnagyi - 2017. május 12. 08:42:05

Drága Gittám!

Szívből-szeretettel! IGEN!!!!
HeartRoseHeart

4005
zelgitta - 2017. május 11. 21:51:06

Ez tán nekem (is) szól?
Köszönöm, EditkeHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.