Török Nándor: Titkos kert
André GRANDJEAN: Jardin secret

Il n'était pas prévu que j'ouvre cet enclos !
Je l'ai souvent défait, espérant voir germer
Ces obscures pensées semées incognitos,
Sans jamais regretter ni mĂŞme amender.

Quelque fois maraudé, j'ai pu le protéger.
Je n'aurais pas voulu céder Ă  l'évasion,
Contenu trop précieux pour une divulgation.
Aujourd'hui seulement, je dois le révéler.

Dans ce bel espace, j'aimais y musarder
Au milieu de ces fleurs qui ne servaient qu'Ă  moi.
Souvent inavouées, j'ai pu les cultiver,
Pour mieux les savourer, c'était de bon aloi.

J'aimais y méditer, jamais leur révéler
Les abondants secrets Ă  force recueillis.
Et si vient si mĂŞler l'ignoble margouillis
Je crains qu'il ne puisse Ă  jamais les troubler.

Je ne puis décrire ces pratiques cachées ;
Ces idées lĂ  souillent les plans Ă  récolter.
Point de cachoteries, d'ardeurs déplorables,
Ce nouveau domaine n'est pas acceptable.
A mes yeux ne pourra que le vilipender
Et toujours n'accorder qu'illégitimité.

Comme les poèmes, comme la musique,
Ma belle roseraie me permet de rĂŞver.
Au fil du temps qu'il fait et du temps qui passe,
Je n'emprunte jamais aucune impasse.
Ma route est droite, nul besoin d'émonder,
Dans ma propriété, je suis authentique.

Ce qui y fut écrit ne me survivra pas !
J'ai pourtant profité des fleurs, des fruits, de lui,
De mon très beau jardin où je les ai cueillis.
Mon tout petit jardin, ne fut point embarras.

(Banhars– Avril 2016)


Török Nándor: Titkos kert

Váratlan tárom fel védett birtokomat!
Új hajtást remélve műveltem eleget,
rejtett vetésemben homályos gondolat
csíráját nem szántam, kitéptem ezeket.

Óvtam észrevétlen, porkolábja lettem.
Nem engedtem át az enyészet karjába,
kényesen kíméltem, gondoztam napjába’.
Eljött az ideje, hogy végre felfedjem.

Jó itt bogarászni ezen a szép helyen,
a sok virág között, mi nékem pompázik.
Új élményt kínálnak, mézüket ízlelem,
méltóbb időtöltés számomra nincs másik.

Meditálok velük, ám hallgatok róluk,
titkos kincseiket szépen rendbe rakom.
Ha zúdul a mocsok, többé nem akarom,
hogy örök nyugalmuk kimossa alóluk.

Nem írhatom le az elme fortélyait,
az aratás tervét beszennyezné ma itt.
Szánalmas megbánás, fondorlat nem való,
az új birtoknak ez el nem fogadható.
Mintha meggyalázná vetésem magvait,
s törvénytelenséget teremne így a hit.

Mint tiszta poézis, mint ringató zene,
szép rózsakertem merengésre késztet.
Visszaevezve az idők folyamában,
a múlt hínárjai nem zavarták vágyam.
Míg utamon hitem lelkemben egész lett,
odabenn megtisztult, s tiszta lettem benne.

Mindaz, mi elkísért, nem tarthat már vélem!
Hasznomra voltatok, gyümölcsök, virágok,
kertem gyűjteménye, amit úgy csodálok.
Parányi kis kertem, rendet szült reményem.

(2017. jan.)
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.