Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Éva hol vagy?
Éva hol vagy?

Álldogálok, ......
a huszoneggyedik század
tizenhetedik lépcsőjén állok.
Kettőezerben nem lett világ vége,
sőt egy csillag sem gördült le a földre.
A bolygók nyugodtak, mindegyik a maga
pályáján halad.
Ám de mi emberek nem tartjuk be a sorrendet,
élni és élni hagyni, nem az nem megy, ezt felejtsed.
Magamnak akarom mindet, ember mond miért teszed?
Háborúk sora, mert a föld lakója kapzsi és ostoba, milliók
éheznek, menekülnek, de nincs hova.Emberkereskedelem
embertelen módra, a nagyúr meg hátra dűlve nézi, majd
pénzét kéri, úri életét mások kioltott életén vígan éli.
Éva,hol vagy?
Kígyók hemzsegnek köröttünk, az ellopott almáért
most mi bűnhődünk, elveszünk.
Önkéntes merénylők járják a világot, valami nagyon
elromlott, ne akard visszahozni a huszadik századot.
Tizenhetedik lépcsőn állva tekints rá a nagyvilágra,
kiabáld naponta: hagyd abba Korea, okosan lépj
Amerika.
S te vén Európa, kinek testén még ott vannak a
sebek, békés vizeken evezz, viszályba ne
keveredj, szenvedtél eleget.

Kondoros 2017. május 27. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet
277
farkas viola - 2017. május 30. 03:15:04

Drága Rzsike!
Nagy igazságok, melyeket mindnyájan érzünk és szenvedjük, de minden marad a régiben.
Szeretettel olvastalak: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.