Vilhelem Margareta: Türelemmel
Türelemmel

Most még forró a leheletünk,
ropogtatják forró csókjaink ,
árva egységben szorongunk
vörösre duzzadnak ajkaink.

Lehet ámokfutók délibábján
bársonyban dúl ölelkezésünk
kisírt szemeink imádságán
várjuk repdesve kegyelmünk .

Minden titok volt már bennünk
zavaros éjszakákon repültünk
ki tudja hányszor megjátszottuk
ugyanazt mitől megrészegedtünk.

Most már fáj a szabad repülés
összeolvadunk forrón magunkba ,
s ha lélegzetünk pihenő ébredés
játszódjuk szinte mindig ugyanazt

a reggeli friss álmok ébredő talányát
mi ringatja varázsban ébredésünk ,
vigasztalódunk egymás karjaiban
talán megtaláljuk magunk varázsát .
3649
Oroszlan08 - 2017. június 04. 10:09:02

"vigasztalódunk egymás karjaiban
talán megtaláljuk magunk varázsát ."
Gratulálok szeretettel: ica

3933
vadvirag47 - 2017. június 03. 15:16:17

...talán, de ahhoz nem kell megjátszani a megrészegülést, hanem hagyni kell a megrészegedés játékká szelídüljön bennünk, és akkor önmagunkra is rátalálunk. Szeretettel olvastam áradó érzelmeket tartalmazó filozófikus versedet. Rózsa

5567
Mirage - 2017. június 02. 03:36:10

Kedves Babu !
Gyönyörű szonetje az elmúlésnak
Gatulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.