Kui Janos: Nyári kaland
Nyári kaland
(Kis patak)


Minden erejével tűzött a nap,
árnyékba húzódott a kis patak.
Locsogott, csobogott, ment előre,
csak egyedül neki volt jó kedve.

Elhaladt,igyekeztem utána,
hadd lássam,hogy hová megy magába?
Arany tiszta volt a patak vize,
lehajoltam, és ittam belőle.

S ő hirtelen elúszott mellőlem,
én azóta hiába keresem.
Nem találom,csak a hangját hallom,
s olyankor még nagyobb a bánatom,

Mikor elnyelte őt a nagy folyam,
az ő ismert bús hangját hallottam.
Visszatértem, már komor este volt,
hozzám a patak kedves hangja szólt.

Elhagytalak, jó barátom téged,
pedig nagyon szerettelek: tudd meg!
Éreztem: nemsokára elveszek,
panaszkodni nem akartam neked.

Ne bántson,hogy szó nélkül eltűntem,
s ott maradtál a nyári hőségben.
Én ezután nem érzek meleget,
számomra hidegek a tengerek.

Nem tűntél el kicsi patak,tudod,
itt vagy velem,én hallom a hangod.
Élő emlék marad a nyári nap,
melyet együtt töltöttünk,kis patak.
4346
Lucifer - 2017. június 26. 07:15:28

Kedves picurnagyi,örvendek,hogy újra találkoztunk.Valamikor szorgalmasabb
olvasói voltunk egymásnak,és én különösen értékesnek éreztem a hozzászólásaidat.
Nem lenne fölösleges, ha ez tovább működne!
Szeretettel:kekszem(volt kisjankó)

1520
grandpierre - 2017. június 15. 20:55:44

Csodálatos!

5099
picurnagyi - 2017. június 10. 07:10:18

Kedves János!

Nagyon kedvesen megszemélyesítetted a csobogó kis patakot!
Hallottam hangját, éreztem ízét, szívből örülök, hogy olvastam versedet!
Szeretettel gratulálok: -picurnagyi- Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.