Szöllősi Dávid: Gyerekkoromról. (2009. december)

Gyerekkoromról

Nem a Bermuda-háromszögben,
Josephstadt-ban jöttem világra,
Rákóczi, Mátyás, Tisza Kálmán,
Három tér volt létem határa.

Apám suszter, anyám cselédlány,
Így jöttek össze harminchatban,
Testvérem pólyás korban elment,
Nem telt orvosra. Én maradtam.

Gyerekszobám, a Fecske utcát
Lepusztult házak sora szegte,
Ószeres, szódás, jeges, verklis
Járt erre naponta, hetente.

Kétemeletes bérkaszárnya
Szoba-konyhás szükséglakással,
A keskeny gang, az ócska udvar
Felér ma egy lidércnyomással.

De akkor, akkor! Úgy szerettem
Lógni a grundon, kinn a téren,
Gondtalan éltem, cseperedtem
Gyümölcsízen, zsíroskenyéren.

Autónak hírét se láttam,
Csak rablós-csendőr, roller járta,
Lábteniszpálya volt az úttest,
Pihenőhelynek ott a járda.

Mi gyerekek tiszteltük egymást,
Még mit sem tudtunk származásról,
Csak a nadrágon eshetett folt,
Nem a lelkünkön, avagy máshol.

Hat napon mentünk iskolába,
Ha rosszalkodtam, felképeltek,
Otthon erről hallgattam mélyen,
Apám is lekent volna egyet.

És felnőttünk, és szétszóródtunk,
Ki ez, ki az lett, nős, családos,
Vagy egyedül él, hogyha él még,
De kedves neki Józsefváros.

Becsület, hűség, szorgos munka,
Nagy szavak tán, de örökségünk,
Mely íratlan kötelez minket,
Csináljunk bármit, bárhol éljünk.

Szöllősi Dávid
1038
Szollosi David - 2009. december 04. 20:32:32

Kedves Peo! Én 20 évig éltem ott. Én is szeretem a mostani világot, ez nem írja felül a nosztalgiám. A történet egy kis életrajz, az általános suli végéig, a folytatás itt csak egy strófa, de az is megér néhány verset. A nyócker ezerarcú. Merre éltél itt? Megnéztem, 44 éves vagy, korban a lányom lehetnél. Tudod, az életkor és -tapasztalat tükrében is mérlegelem a hozzászólásokat. Nem csodálom, hogy nem fogott meg különösebben, de köszönöm hogy szántál rám időt. A vers nem attól jó vagy kevésbé jó, hogy melyik nemzedékbe tartozik a szerzője. Ma is a Józsefvárossal szomszédos kerületben lakom, oda vissza-visszalátogatok. Sokat változott, de keveset is. Én máig magam előtt látom ottani sráckoromat, hajdani pajtásaimat. Egy történet, egy sürítmény, sírig tartó emlék. A Peonia a szellőrózsa latin neve. Szép neved van... Üdvözöl: Dávid

875
Peonia - 2009. december 03. 15:51:42

Történet versben. Engem különösen nem fogott meg. Talán mert szeretem a mostani világot. Egyébként évekig éltem a Józsefvárposban. Szeretem. Peo

1038
Szollosi David - 2009. december 02. 19:36:40

Kedves Timóca!
Igazad van, az xaxa spórolós, de írhattam volna 2 strófát egy strófába, vagyis az 1. és 2. sort egyvégbe, ugyanígy a 3. és 4. sort. Akkor a 10 strófa csak 5 lenne, és a rímképlet máris aabb. Ez persze nem kifogás a ragrímekre. Látod, aki szabad verset ír, azon nem lehet számonkérni a rímelést, se szótagszámot, se ütemekre tagolást, se skandálhatóságot. Kötött verset írni munkás dolog, nem jön azonnal a legjobb rím, amelyik pedig rögtön beugrik, az már úgy el van koptatva, hogy minden sarokról visszaköszön. Valamennyi észrevételed jogos. A tartalom pedig igaz, nem is kifogásolja senki. Egyébként az akkori világ meg a mostani talán nem ellentétesek, de máshol voltak a súlypontok. Akkor is sok szegény gyerek volt, most is. De: este lavórban fürdés, mese, 9-kor ágyba. Előre köszönünk, szüleinket, tanárainkat, egymást tiszteljük. Szüleink zoknit stoppolnak, kredencet festenek, a nagy szegénység nem restség. Három-négy osztályt végzett szülők az életüket tették fel a gyerekek tanulására. Sosem álltunk a törvény előtt, és addig nyújtózkodtunk, ameddig. Erről szól a vers. A nyóckerből akkor kevés lett diplomás, de börtöntöltelék is. Még egyszer köszönöm hozzászólásod, a jövőben is igényt tartok rá. Szeretettel: Dávid

801
Skapi Anni - 2009. december 02. 07:55:17

Kedves Dávid!

Versedet nagyon jónak tartom, élethűen fested le az akkori életet és példát mutatsz vele a mai kor emberének, fiataljainak is, hogy nehéz időkben is lehetett tisztességes embernek felnevelkedni. Tükröződik benne a hazaszereteted, láttatod az emberek szomorú életét, mikor a pénztelenség életet követelt. Megismerhetjük belőle az akkori nevelési módszereket és láthatjuk annak hatásosságát, mert becsületes, hazáját szerető emberek nevelkedtek akkortájt. Érdemes összehasonlítást végezni a mai "neveltetéssel". Köszönöm, hogy olvashattam, Gratulálok hozzá!

Üdvözlettel: Anikó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.