Török Nándor: Népdal
Népdal

Megyek az úton lefelé,
nem nézek csak magam elé.
Fáj a szívem, elköltözöm,
hátam mögött kő a kövön.

Kövek között virág nyílik,
kicsi, kedves, ahogy illik.
Hátamban ég tekintete,
megfordulok integet-e.

Nem integet, csak könnyezik,
lábam földbe gyökerezik,
kövek között nem hagyhatom,
elpusztulna, hogyha hagyom.

Felemelem, óva viszem,
ahol pihen, az a szívem.
Kőből kőbe került ő,
mert a szívem kemény kő.

El többé már nem veszthetem,
érte adnám száz életem.
Köröttem föld, felettem kő,
síromon is csak virág nő.
298
keni - 2017. június 21. 08:15:10

Majd egyszer, lehet és legyen még nagyon sokára - Kedves Nándor !

Egyébként nagyon tetszetős, és megható is a e versed !
Gratulálok !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.