Vilhelem Margareta: Csend
Csend

Csendet sző az éj
oly kékesen sötétet
kékesen villogtatja nyugalmát felém
mert sehol sincsen rend
csak csendben szövöget
illatos mámort remegve
és beborít türelemmel
hogy átéljem csendemet
és mélyen harap belém
mert bennem sincsen rend.
Ma minden oly sötét ,
de karján ringat a csend
betakarva álmaim világát
és reám borítja a csend leplét
elnémítva örök félelmem .
És vágyom e csendre
mert zajtalan, simogató kezek
és a szavam is csend lépte
csak a türelmem éget örökre
O,de jó a csönd.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.