Lecsek Ilona: Fantázia szonett
Fantázia szonett

Tétován suhan képzelet fonala,
átszőni akarja lelked zegzugát,
hajnalhasadás keskeny kis vonala,
szirmok széttárják káprázat kapuját.

Nektár cseppjének zamata mézédes,
bódító álomképet kísér a vágy,
csipkehálóból szőtt ruhája fényes,
a bénult testet elsodorja az ár.

Morajló tajték dallama hallatszik,
lábujjhegyen lépkedő éji csendben,
táncot lejtő gondolat zuhanyozik,
s ott találja magát az édenkertben.

A kéj selyem fátyla libbenve forog,
pirkadat hangja a jelenben kopog.

2017. 06. 17.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.