Török Nándor: Alkonyat (Csend)
Alkonyat (Csend)

A szakadt pókháló gyűrött foszlányait
a telihold sápadt fényöve szövi át,
az éj most ébreszti gonosz leányait,
kacajuk széttöri a csend üvegpoharát.

Hűvös padlásszobám titokzatos terét
egyedül őrzöm a homályban szótlanul,
nesztelen hallgatom a rejtély mesterét
a csendet, a csendet, ki beszélni tanul.

Suttogása a gondolattal elvegyül,
visszhangzanak bennem az ismerős szavak,
ha megfáradtan a táj el-elszenderül,
a csend szólít halkan, hangja te vagy, magad.
5548
babumargareta - 2017. június 23. 08:01:17

Nagyon szép !
Gratulálok tisztelettel........Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.