Vilhelem Margareta: Csendes nosztalgia
Csendes nosztalgia

Csend és téboly a kobalt égbolton
alatta kékes tükör sziget mélyponton
csak sirályok sikongnak a semmiben
és csend öleli át töprengéseimet
fejem felett rám hajló faágak mellett.

Látszólag csend a múló élet nyomán
csak a szél citerál betakarva nyomát
egy görnyedő fa alatt az üres padon
valakire várok, hogy lázítsa a hangot
de csak egy magam vagyok monoton.

Valamikor magasra tört a láng felettem
lázban pirult fiatalságom röpködése
majd izzadtam heves napsütésben
ma már csak szél seper csendben
szerelem gyümölcsét felébresztve .

Mert csak ideiglenesen vagyunk e földön
csökkentem ritmusom , megadom erőm
túlnövünk. szinte mindent az élet szinten
csendben meztelen lábakkal a jelenben
magunk nosztalgiájával hiszékenyen.
5548
babumargareta - 2017. június 27. 12:42:27

Drága Rita.
Nagyon szépen köszönöm,hogy itt jártál és olvastál.
Szeretettel.....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.