Tóthné Földesi Ilona: Ártatlan altató
Ártatlan altató

Kékbe borul az ég és a messzeség.
Halk és szelíd még az ártatlan szél,
néma dallal altat el a világ tetején.
Árvácskamosollyal nézek szerteszét,
szelíden hajlongó jegenyék tetején
beszívom mélyen annak leheletét.
Pirulva, homályba rejtem, mit érzek,
felzokogtam csendben mindenre készen.
Felvett ölébe szerényen ezen az éjen,
ölelkeztem némán, az ártatlan széllel.
298
keni - 2017. június 27. 08:11:10

Kedves Ica !

Szép és igaz emberi érzésekről számolsz be versedben, és arról, hogy altatott el az enyhe szél, ami valóban ártatlan,,,

Gratulálok és egy szép napot !

-keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.