Török Nándor: A csend
A csend

Az időnek foltos függönyén
távoli zajok hatolnak át.
Fölöttem elszállnak könnyedén,
és elérik csendem otthonát.

Otthonát a csendnek legbelül
itt a szívemben, mi oly beteg.
A jóság oszlopa lám ledűl,
amíg ajkam hűs hálát rebeg.

Felétek száll a szó, a sóhaj,
naponta százszor elképzelem.
A csend szívemben titkos óhaj,
rabságban ringó halk érzelem.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.