Németh Katalin: Vége (2017. július)
Vége

A fák ahogy végig
sűvitenek az álmokon
tudják a mesét melyről
Én már csak álmodok.
S a vizcsepp is siratja
A végét,
Nem fejeztük be keressük
A kérdést.
Az emlékek szárnya ahogy
Útra kelt
Meséli a mesét mi igy kezdődött el.
De a könyv végén
Üres lett a lap
Kitéptük egy perc alatt.
S ahogy az emlékek szavát
Elfújta a szél,
Nem sír már tőbbé
Csak halkan mesél.
A csillagok is tudják a mesét
Porba festették történetét.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.