Kui Janos: Csend 2
Csend 2

Július vége van :tart az aratás,
nem is olyan régen volt a megnyitás.
Ezüst harmatcsepp gyöngyöz a lélen,
odamegyek közel és megfigyelem.

Az égalja vörös, tiszta kék az ég,
forróságot hoz a Nap, mi nem vendég!
Az aratók megizzadva dolgoznak,
pihennek, és bálba mennek vasárnap.

Néhány eltévedt apró csillag bámul,
a szolid Nap forró fénnyel elindul.
Az aratók izzadtsággal küzdenek,
én hordom a szomjat oltó friss vizet.

Messze oda a hideg-tiszta forrás,
míg jövök, gyötri őket az izzadás.
Van nagy erdő a közelben, dús lombbal,
de az arató pihenni nem akar.

Az árnyékban én pihenek sokáig,
hallgatok: a dalos madár trillázik.
A természet ölén végtelen a csend,
mindennek lelke a a szigorú rend.

De az aratóknak éppen olyan kell,
nekik csak a kis madárka énekel.
Hazaviszik magukkal a dallamot,
azzal köszöntik a dolgos holnapot.

Másnak is jutott a hazavitt csendből,
nem feledkeztek meg többé a rendről,
csupa csend és rend az egész életük,
mindig otthon érzem magam közöttük!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.