Putterer Magdolna Léna: Szárnyaló percek, kérlek, még várjatok
Szárnyaló percek, kérlek, még várjatok

Lelkem, mint kék madár keringve szárnyal,
Szívem oly teli érzelemmel, vággyal.
Bennem szunnyadó parázs lángolni kész,
Érző szívem szerelmet vonz, megigéz.

Csodás perceket bennem még felidéz,
Miként átölelve védett férfikéz.
Mára álomkép maradt minden, mi szép,
Előttem lebeg, mint megsárgult fénykép.

Kell még szerelem, igaz ragaszkodás,
Szerető szívnek szerelmi vallomás.
Kell, ki mindig szeretettel hazavár,
Boldogan hazajár, nem vándormadár.

Érzem, valaki hív, lelke értem sír,
Kinek szívem vérző sebére gyógyír.
Szenved égő vágytól, álmodik vágyról,
Ki nem akar szerelmet többé mástól.

Hallani lelke szenvedő sóhaját,
Kék égen suhan, mint eltévedt madár.
Érzem csókját, látom könnyes szemeit,
Szomorúan néz rám, nyújtja kezeit.

Hallgatja szívem, dalolva zakatol,
Bennem él még, nagyon közel valahol.
Érezni közelségét, mi nincs távol,
Valaki sír, ki szintén szenved vágytól.

Kell szerelem, ragaszkodás, semmi más,
Mitől a lét csodás, örök megújulás.
Lebegve iszom a napfényt, mi rám ragyog,
Szárnyaló percek, kérlek, még várjatok.

2016. március 20.
298
keni - 2017. július 12. 10:02:36

Kedves Magdolna !

A vágyat mindig az élteti amit el szeretne érni, és most én ezt olvastam ki e szépen megfogalmazott kissé kesernyés, de vidámnak is tűnő - reménykedő versedből ,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.