Simon Dávid: Takarj be!
Takarj be!

Takarj be, én mindig fázom.
A mosolyomtól nem látszom.
A csikkek a tálban felhőkarcolók,
a szádba bújok, ott vagyok jól.
A hajad még itt van, annyi hónap után,
a falak bámulnak, de nagyon bután.
Lehet kutyaszőr is, vagy macska,
tudjuk, hogy nincs semmilyen csoda,
ami megmenthetné a nappalokat,
éjszaka add oda magad
még egyszer, és ne legyen reggel,
bontott szárnyú álmokban merüljünk el.
4270
simondavid - 2017. augusztus 03. 01:26:15

Köszönöm!

298
keni - 2017. július 12. 09:26:10

Kedves Dávid !

Szép ez a lírai szerelmes versed !

GRATULÁLOK !

- KENI -

2952
bruxinelli - 2017. július 11. 11:44:13

" tudjuk, hogy nincs semmilyen csoda,
ami megmenthetné a nappalokat, "

Ha kellemes az emlék akkor örökre megállítani szeretnénk az időt beleértve a nappalokat és éjszakákat. Ha fájdalmas az emlék, akkor is az idő az, ami eloszlassa, tompítsa azt , de tudjuk, hogy az időt megállítani nem tudjuk, az megy magától és elrendezi a számunkra rendezetlen dolgokat.
Szeretettel gratulálok, Zsófia

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.