Bánlakyné Moravetz Edit: MEMENTO (Vihar)
MEMENTO
(2017.május 23.)

Esernyőt, s botunkat a kezünkbe véve,
Elindultunk útra ragyogó napfényben.
Eget kémlelgettük, kell-e az esernyő?
Csak égnek peremén sejlett néhány felhő.

Buszban váratlanul kigyúltak a lámpák,
Lassan cseperegni kezdett égi áldás.
Kis felhő szörnyűvé miként változhat át:
Villámot követett dübörgő morajlás ...

Megállónkhoz értünk, így le kellett szálljunk,
Ernyőt kinyitottuk, gyorsan szedtük lábunk.
Sarokig sem értünk, jégeső zúdult ránk,
Aszfalton folyamként hömpölygött a hullám.

Mikor esőfüggönyt emlegetünk gyakran,
Ilyen volt tegnap a jégesős zivatar.
Orrunkig sem láttunk, térdig vízben lábunk,
Végül egy kapualj, hová beállhattunk.

Vihar hajlította kettőbe a fákat,
Víz uralt kerteket, házakat, utcákat.
Csatornákból magast, tört fel, mint a gejzír,
Ömlött le a hegyről, megállani nem bírt.

Özönvízként zúdult, lebénult a város,
Úgy éreztük, nem más csak egy szörnyű álom;
Talán egyszer Noé élt ilyen időt meg.
Vége-hossza nem volt ítéletidőnek.

Reggel a hírekből értesültünk róla,
tűzoltóknak hála, mentve egy óvoda.
körbezárta a víz, akár egy szigetet,
Tűzoltók mentették ki a kicsinyeket.

...

Ragyogó napfényre ébredtünk ma reggel!
Lidércként marad meg tegnap emlékemben.

....

Budapest, 2017.május.24.
B. Moravetz Edith

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.