Bánlakyné Moravetz Edit: JÉGESŐ SEM ÁRTHAT
JÉGESŐ SEM ÁRTHAT
(Irodalmi találkozónk emlékére)


Magas sudár tölgyek
védelmezőn körénk
fonják ág-karjukat,
ernyőt tartva fölénk.

Leveleik bűvös
susogása hallik,
amott kis madárka
veri fel a csalit.

Szép korúak, ifjak,
vidám túra-csapat
csúszkál ide-oda,
könnyen fel nem adja.

Lábak elé nézni
nagyon hasznos tanács,
dagonyázni lehet,
mert, bizony nagy a sár.

Végre, hogy felérünk
magas hegytetőre,
nagyot szusszanunk, hogy
kapjunk új erőre.

Lefelé a lejtőn
köves úton lábunk,
néha megbicsaklik,
ám a "sarat álljuk".

Ég-kékje lombok közt
meg-megvillan pajkost,
nem tudtuk még akkor,
eső jön hamarost.

Mire vége lett a
babgulyás-evésnek,
novellák és versek
csodálatos képek

megtekintésének,
meghallgatásának;
villámlott és dörgött,
szörnyű vihar támadt.

Annyi időnk maradt,
összekapni magunk
nagy jégeső elől,
el ne ázzon batyunk.

Azért emlékeink
gondost elmentettük;
Árpi és Adrienn
köszönet érettük.


Miskolc, 2017. július 8.

5099
picurnagyi - 2017. július 25. 12:26:41

Köszönöm szépen drága Keni!

Igen - ez a beszámoló szinte csak váza a találkozásnak, hiszen kibontani akár novella kellene, annyi élményt nyújtott.

A jégeső pedig valóban nem tette tönkre az emlékeinket!

Köszönöm a szeretettel történő olvasást!

Szép napot kívánok: Edit Rose

298
keni - 2017. július 25. 10:38:26

Drága Editke !

Nagyszerű, de egyszerű beszámoló a találkozásról és a bejött jégesőtől, ami azért az emlékezést hagyta megőrizni !

Szeretettel olvastalak én is !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.