Vilhelem Margareta: Eltévedni
Eltévedni

A hitek , amikor záródnak kapuk
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk
megállnak közöttünk egymáson .

Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt végzetünk .

Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak a hitek napkoronggal
s minden mi választ vár akarattal
ürességet tetéz testünkön gonddal.

Volt hited csak egy kisiklott álom
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott bizalmad az üres vágányon .
5567
Mirage - 2017. július 25. 01:38:08

Kedves Babu !

tetszik a sokat mondó versed, különösen a harmadik szakasza.
Szeretem olvasni verseidet,különlegességek !

Szeretettel : Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.