Vilhelem Margareta: A vihar
A vihar

Heves szél kerekedett
a nap eldugja az arcát
apró zöld levélkék
a ruhájuk felkapják..

A lusta zöld lombok
lassan megrezdülnek
betegen ,öregesen
csatában részt vesznek .

Kis piros csillagok
villámokat szórnak
az ég elsötétül
felhők csatát vívnak .

Kardjaik zendülnek
nagyokat csapkodnak
nagy ólmos cseppek
harmatként hullanak.

Aranyos kis fecske
száll céltalan,félve
szárnyai nedvesek
széltől megtépettek.

Keresi csöndes hazáját
jobbra -balra tekint
szorongva,ázottan
egy kis eresz alá repül .

Sötét ,haragos felhők
háborúja veszett
kis kékes fecskének
szárnyait letörték.

A nap nagy későre
megnyitja kapuját
de a fecskének
teste összetörve
fekszik vizes földben.
5548
babumargareta - 2017. augusztus 23. 15:06:18

Drága Tibi.
Nagyon szépen köszönöm,hogy olvastad.
Valóban minden életforma megkapja a maga terhét ,
itt egy kis fecske szomorú vivodása az élo példa !
Szeretettel ....Babu

5548
babumargareta - 2017. augusztus 23. 15:03:04

Drága Viola .
Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásodat .
Szeretettel Babu

5567
Mirage - 2017. július 31. 20:30:09

Kedves Babu !

Az élet viharába,minden életforma kiveszi részét a nagy csatában különböző formában.
Versed tükrözte ezt a szomorú jelenetet,godolat menetedet.
Szeretettel gratulálok : Tibor

277
farkas viola - 2017. július 31. 10:52:15

Drága Babu!
Nagyon szomorú vers, de sajnos, ilyen is történik.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.