Albert Zsolt: Szalvéta (2017. augusztus)
Szalvéta

Reggel csendben ébred a napfény
lassan nyújtóz festi az udvart
hosszan hallgat egy tégla a falban
fürdik a lepke csendzuhatagban.

Csenget harsan kerreg a vekker
szíved lassan új napra dobban
rád néz a tükörből tegnapi fejjel
arcod a csészén s kávé tejjel.

Dzsemmel a kifli vajkanyarban
indul a bélbe s ég savakban
száguld az óra szürke papucsban
botlik lába szőnyeg kanyonban.

Ott van az este a mozdulatban
fáradtan ásít majd újra moccan
korán fekve messzebbre álmodsz
de az idő mindig gyorsabb nálad.
4944
Roberto - 2017. augusztus 15. 16:35:26

Jó kis képek. (A mondatközi írásjeleket én használtam volna, de egyébként remek!) Robi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.