Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Öreg fa

Öreg fa

Az öreg fa azt mondta
az érkező szélnek:---
kicsiny hajtásaim, ne
hajlítsd meg, fújd az
én koronám, az erősebb.

Évtizedek teltek felettem,
rázzad ágaimat rendesen,
de a hajtásaim, azt nem,
neked sem engedem.

Majd jöttek a felhők,
hozták a hűvös esőt,
a szélnek intett, oda
nekik hol csemetéi
nőnek, növekednek.

Az első napsugarat is
feléjük küldte ,a
sűrű hó esést hozzájuk
szelek szárnyán vitte,
hogy gyenge ágaikat fedje.

Magára már nem gondolt,
hatalmas törzse kérges volt,
levelei rozsdás barnák lettek,
koronája egyre kisebb lett.

Csemetéi meg csak nőttek, nőttek
dús haj koronát növesztettek,
egészségesek és szépek lettek,
az öreg fa meg csak örvendezett.

Nem bánta, hogy megcsúnyult,
hogy ágai száma megritkult,
kitartóan áll a kis ház udvarán
s néha rá kacsint a napsugár.

Kondoros 2017. augusztus 2. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

4694
Rzsike - 2017. augusztus 06. 22:09:04

Köszönöm Ica.

3649
Oroszlan08 - 2017. augusztus 06. 11:05:57

Remek a megszemélyesítés a versedben! Tetszett!Rose
Szeretettel gratr. Ica

4694
Rzsike - 2017. augusztus 05. 14:01:49

Köszönöm Rózsa.Igen úgy érzem olyan lettem mint az öreg fa,de így van ez jó.Ez az élet rendje.Ölelés Rzsike

3933
vadvirag47 - 2017. augusztus 04. 16:23:18

Drága Erzsike!
Ez az átvitt értelmű, nagyon mély mondanivalójú, megható vers, sok érdemtelen embert is megtaníthat az áldozatra, igazi szeretetre. Nagyon jó volt olvasni. Szeretettel Rózsa

4694
Rzsike - 2017. augusztus 04. 13:40:55

Igen István.Én magam lennék az öreg fa.Smile

298
keni - 2017. augusztus 04. 13:04:44

Rzsikém !

Ez ugye egy példavers a mi emberi életünkre is vonatkoztatható, mert velünk is ez lesz és vigyázzuk gyermekeinket a zsengéket óvjuk, védjük féltjük még egy kis széltől is,
Az hogy minket hogy ér már a szél m megedződtünk és mindent kibírunk amíg él bennünk a lélek !

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.