Vilhelem Margareta: Memento
Memento

Az idő mindenkit leteper
egyre mélyebbre,ösztönösen
mohó karok keresik egymást
egy utolsó heves ölelésben.

Poklok alján villám fergeteg
behálóz a világ vak réseibe
dobogó szíved lüktetésében
angyal szárnyak fedik szemed .

Hiába virrasztasz védtelen
karcsú démonok keresik tested
érzékeny bőrödön láz remeg
és csiklandozza szívverésed.


Ezüstös láthatáraid eltűnnek
rekedt morajjal ,fekete űrben
csípős ostor pőre bőrödet
lágyan simogatja véglegesen.

Megzavarodott tűnő világod
eltűnik egy zsúfolt valódiságon
nyirkos fenyő szagú álmod
pusztul lassú hattyúdalodon.
5567
Mirage - 2017. augusztus 15. 12:41:22

kedves Babu !

Szivedben örlő gondolatok kitárták az aggodalom titkait
tetszik a gondolat meneted gratulálok

Szeretettel : Tibor

3649
Oroszlan08 - 2017. augusztus 15. 11:25:42

Nagyon jó lett a versed! Tetszett!Heart-hez szólt.
Kedves Babu szeretettel gratulálok: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.