Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Sírva szeretlek

Sírva szeretlek
Szavakat, szavakra halmozok
hulló csillag vagyok.Az ég
szélén lassan lefele kúszok.

Vissza-vissza nézek a kék égre
kapaszkodom a felhők szélébe.

Erőtlen fényem, kevés az égen,
csúszok lefele, kezem nem fogja
senki se,senki nem figyel senkire.

Hullanak a csillagok, közte te is
én is ott vagyok,maradni akarok.

Kapaszkodok, a világ mindenséggel
harcolok. Értetek csillagok, hogy
az égen maradjatok.Ott a helyetek,
tud, hogy örökkön örökké sírva szeretlek.

Kondoroson 2017 augusztusnak 18. napján. Oláh Péterné Jantyik.Nem minden csillag hullik le az égről.
4694
Rzsike - 2017. augusztus 24. 14:40:42

Köszönöm a jó tanácsokat és azt,hogy itt jártatok.Keni,Rita,Rózsa, Heart

3933
vadvirag47 - 2017. augusztus 24. 07:32:21

Igazad van drága Rzsike!
Sok csillag ott ragyog az égbolton örökké...ők a hősök, a nagy zsenik: feltalálók, művészek, bajnokok, és fényük reménnyel árassza el a bolygónkat. Ezek, az u.n. lélek-csillagok.
Nélkülük sötétebb, üresebb lenne a világ.
Köszönöm a versed nyújtotta élményt. Rózsa

298
keni - 2017. augusztus 22. 09:00:21

Kedves Rzsike !

Nem bizony, mert a csillagok helye ott van fenn a messzeségbe és várják mindig - főleg este, hogy ránk ragyogjanak !

Amennyiben összeszeded magad versed már sem lesz ilyen keserédes !

Sok szeretettel !

Ölellek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.