Bánlakyné Moravetz Edit: Emléket idéző tücsök-zene (2017. szeptember)
EMLÉKET IDÉZŐ TÜCSÖK-ZENE


Lépéseinket követték az esti árnyak,
meg-meginogva, csak tétován botorkáltak.
Szellő finoman borzolta fák leveleit,
amikor váratlanul egy tücsök rázendít.

Gyönyörű dallam, hallatán fejem felkaptam,
tücsök-hegedűt ó be régen is hallottam!

Ekkor mintegy titokzatos kéz intésére,
első nyomába az egész zenekar lépett.
Lassítottam, már szinte lábujjhegyen mentem,
járdán a sok csillogó tócsát kerülgettem.

Emlékek között egy régi szerenád csendült;
búzatáblák mellett haladt tovább szekerünk,
mi csendben hallgattuk a tücskök zenekarát,
gondolataim a jövő-képeket kutatták.

Nem tudtam akkor, kettőnk sorsa mit tartogat;
melletted voltam, s számoltam a csillagokat.

Oly megnyugtatón szólt az esti tücsökzene,
azt ígérte, soha el nem engeded kezem.
A szívemet boldogság érzése járta át,
ittam, akár jó bort, hegedűjének szavát.

Sok éve ennek, a várt jövőt ma élem meg.
Tudom folytatását akkori életemnek:

elváltak útjaink; ha tücsök-zenét hallok,
ma is arra a csodás estére gondolok.


Budapest, 2017. július 25.
B. Moravetz Edith
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.