Putterer Magdolna Léna: Életkép
Életkép


Élet a legjobb tanár...
Megdobnak kővel, dobd vissza friss kenyérrel, mondaná az Úr.
Mikor majd sorskönyvből olvassa az életemet
Egy nap, valószínű, változtat véleményén.

Hátamra dobott súlyos keresztem mosolyogva cipeltem, felettem fénysugár,
Mint remény ragyogott, soha nem vettem le róla tekintetem.
Nem vétettem, segítettem eddigi utamon.
Így is akadt, ki húsomba mart, lelkem tépte, szórta szanaszét.
Mi mindentől meghaltam, feltámadtam, majd indultam tovább.
Sorsom kíváncsi, én még mennyit bírok el?
Nagy hegyet ha elém gurít, át tudom-e mászni az akadályt?

Megsebzetten vajon kitartok-e?
Embertelenek között ember maradok-e,
Vagy választom, mint a többség, a megbosszulást,
S békétlenséggel várom a békességet?
Fent, felhők felett, látom-e még a csillogást?
Netán már én sem látom a fényt, csupán a sötétet?

Ember maradtam, emberként továbbmegyek ...
Felhők felett fényes nap elbújt, de onnan is fénye rád ragyog. - Mondta mamám.
Mindezt belevéstem jól az agyamba.
Bár nem értettem, most kiáltanám:
Értem minden szavad! - Elmém faragja
E bölcs gondolat, s nem fájnak sebek,
Mit mások ok nélkül rajtam ejtenek, habár
Út végén a jutalomosztás az úr dolga,
Mégis néked köszönöm az erőt, mit átadtál.

2017. május 30.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.