Vilhelem Margareta: Szerelmes visszhang
Szerelmes visszhang

Oly édes semmiségben tétlen
az égbolt csillagos fényében
testem még ring ölelésedben
s csókot súg holdnak éjében.


Belém vésődött finom lelked ,
néma érintések bársony lehelete
szemedben fény szikrázik felém
s érzem vágyad piheg még benne.

Mert eggyé olvadunk ördöngösen ,
míg tejúton táncolnak tündérek
boldog nevetés szédületében
színes életem búg ölelésedben.


Ajkam pirosló vérem tengere
minden vágyam benne lebeg
kitárt karjaim lágy ölelésében
benne van szíved minden verése.

Csak egy perc míg magamba vésem
férfi akaratod gyöngeségeit
s testem szótlan szobor fegyvere
mi megvédi csókjaid üdvösségeit .
5486
Magdus Melinda - 2017. szeptember 12. 19:39:26

Kedves Margaréta!

Többször elolvastalak és megmondom őszintén irigyellek is egy picit. Főként azért, mert én nem tudok ilyen érzelmes verset írni, mert már az emlékek is nagyon mélyre kerültek a szívemben, a jelenről már nem beszélve. Őszintén megmondom nagyon tetszik a versed hangulata, lüktetése.

MelindaRose

5567
Mirage - 2017. szeptember 12. 13:36:40

Kedves Babu !

Az érzelmek világa szép versed fő mondókálya ami gyönyörűen szívböl írtál
Jó volt olvasni mint mindég
Szeretettel gratulálok : Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.