Putterer Magdolna Léna: Füstös félhomályban
Füstös félhomályban


Kinyitja kocsmaajtót résnyire.
Hallja, valaki kiáltja:
Kocsmáros! Hozd a pálinkát, az angyalát!
Ma magamban mulatok. Tán nem bűn, s mindez még megbocsájtható.
Bánatom miatt nem te vagy a hibás.
Hol egy barát, ki megosztja velem örömét, bánatát, s rám is figyelő?


Te, ki az ajtó mögött állsz! Az éjszakák hidegek. Látom, tested didereg,
S a fagyos víz lyukas cipődön átcsurgott.
Gyere! Ülj asztalomhoz! Igyál! Átmelegszel csakhamar.
Bemutatkozom. Koldus vagyok, lehet tanár vagy orvos. Üdvözletem.
A lényeg, mi mind tapasztaltuk, mi a bánat, mi a szenvedés.
Emelem poharam rád! Barátom! Ma már egy jó barát nagy kincs.


Mámor megszabadít minket a kíntól. Szenvedtünk eleget. Hallom, lelked zihál
S fuldokol, ahogy némán fojtogat a kín, mert magad előtt látod, mi rég nincs neked,
Egy meleg otthon, szerető család, asztalon friss, puha kenyér. Mindennek hiánya téged nyomaszt.
Te is, épp úgy, mint én, alkoholban keresed a vigaszt.
Barátom! Meglásd, hamarosan lesz itt még nagy nevetés,
Szívünket nem tépi fájdalom, lenyugszanak idegek,
S élet nékünk szalutál.


2017. június 8.
298
keni - 2017. szeptember 16. 14:56:24

Kedves Léna !

Majdnem párbeszédes versed -prózavers lett ,vagy egy elbeszélő költemény,,,
A lényegét értem én, de a végét sajnos nem,,,
Mert; * S élet nékünk szalutál.* - ugyan ki és mitől és mikor,,,
Ettől függetlenül jól fogtad meg és tartottad a kezedben a vers mondanivaló témáját,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.