Vilhelem Margareta: A Múzsa
A Múzsa

O te Múzsa ki csak fojtogatsz
kiszívod belőlem a vágyat s vigaszt
édes csókokkal ébresztesz ,
mint egy élő szív lüktetsz bennem .

Égő fáklyaként égeted vérem
csiholod megkopott szívem
áhítatos költői sejtésekkel
nekem mérsz mindent bölcsen.

Számomra bűvös melódia része
mely átjárja kegyesen vérem
bús alkonyban széthintem dalom
vihar szelében sikolt a hangom.

Tudom tiéd vagyok s te az enyém
egymást birtokoljuk sok éveken
fény és szürkület élő csendesség
vágyaink egymásba szendereg.

Egymás lelkét lassan emésztjük
álmaimban pőrén menekülnék
de szívem a vágy úton újra felderül
enyém vagy s én örökké a tiéd.
5548
babumargareta - 2017. szeptember 15. 21:54:45

Drága Tibi.
Szeretem a Múzsámat.Mintahogy szeretem ,hogy gyakran meglátogatsz !
Nagyon szépen köszönöm megtisztelöSmile hozzászólásodat.
Baráti szeretettel...Babu

5668
meszaroslajos60 - 2017. szeptember 15. 20:23:23

Kedves Babu!
Remek versedhez szeretettel gratulálok, tetszett, üdv Lajos.Rose

5567
Mirage - 2017. szeptember 14. 23:28:30

Drága Babu !

Muzsád kihozta belőled a legszebb értékeket:,vágyódó szerelmet kalandos rimeket. és ki
tudja, még meg is elevenedhetnek.
tezsett varsed,jó volt olvasni
Szeretettel : Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.