Simon Dávid: A szeretet ösvényei
A szeretet ösvényei

Horpadt homlokú partok sivatagjai,
tükrök süllyednek száradt arcomba.
Projektoron úszik el egy nemzedék,
vágtázó szívek ugranak a titkokba.

A szeretet ösvényei nem puha párnák,
felhőkben fürdenek a mocskos egek,
világunkat mint tengerek szétválasztják
a lassú pusztulatban heverő reggelek.

Felismerni az üresség végtelenjeit,
vagy csak megmerítkezni a vasárnapokban,
elengedett lámpáid zuhanása
legsötétebb önmagadban.

Igazságaink eltörpülő kérdőjelek,
barázdált körmök nyomai mindenhol,
korcsolyázó gyermekek könnyű álmai
mintákká karcolva arcunkon.

Fehér lapokból kiterített mező vagyok,
alattam száraz avar roppan,
zokniban lépkednek rajtam az angyalok
vagy Isten suttogott most halkan.
3933
vadvirag47 - 2017. október 06. 18:08:27

Nagyon szép, kissé misztikus, lírai versed szeretettel olvastam. Rózsa

5548
babumargareta - 2017. október 06. 15:46:23

Kedves Dávid.
Szeretettel olvastam szépséges soraidat.
Mély gondolatokat tartalmaz lirai képekben.
Tisztelettel....BabuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.