Vilhelem Margareta: A koszorú
A koszorú

Még van ,hogy fáj benned
a keserűség dala
hold sütötte néma éjszakán
szól hegedűd hangja.

Néha csupa kéj ,szűz kedved
szelíden táncol,
lágy rímekbe bújik örök tested
boldogságra vágyik.

Hasztalan lángok ,mik sercegnek
a szellő kioltja,
deresednek már a hajnali ködök
sír hegedűd sikolya .


Ne sírj,ha elragad a merengés
kérj újat valóst,
lehet már nem olyan varázsos,
te az újat taposd.

És ha fáj az új és hangja remeg
ne légy szomorú ,
daloljon büszkén lelked szárazfája
fejeden legyen koszorú.

És tudni fogod mit hoz a holnap
örömöt búval ,
kotorászol lelked hűvös mélyén
hol cseng a hattyúdal.
4204
pathfinder - 2017. október 06. 10:37:59

Kedves Babu!

Ez elég szomorú lett, de hát most október van, és az ősz az elmúlás ideje. De nagyon szép képeket hoztál benne, és minden szomorúsága ellenére nekem nagyon tetszik!

Gratulálok hozzá! Szeretettel:
Kata Heart

277
farkas viola - 2017. október 06. 04:23:54

Drága Babu!
Belemerültél az őszi hangulatba, ez kissé elszomorító. Jön a tél a változatosságával, azután pedig a tavasz. Szeretettel: Viola Rose

5567
Mirage - 2017. október 06. 03:33:17

Kedves Babu !
Elgondolkodtam szomorkás verseden,amit olyan szépen írtál sokfále érzelemmel.
Októberi vers amiben a múlt kukucskál a jelenbe.
Örömmel olvasom verseidet mindég

Szeretettel . Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.