Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Hangtalan zongora
Hangtalan zongora

Most hangtalan a zongora,
most messzire hangzik a csend szava.
Most papírom mellé ültetett a tegnap,
most le kell írnom ami bennem maradt.

Ígérem majd nem féltelek, de értsd meg te
is a rám rakódott hosszú-hosszú éveket.
Ki már annyi, de annyi szeretni való embert
elvesztett, az már ordítva kiabál értetek.

Ne tudd meg, mit érzek, amikor félve féltelek,
ne legyen esténként párnád csurom vizes,
mint nekem lett, mondhatnád fordítva nekem is ezt,
álmatlan éjszakákat én is okoztam neked.

Sajnálok minden mondatot, de a mondat már
kimondatott, te sem én sem kaptam választ.
Te elmentél, én meg maradtam a hangtalan
zongorával,összetörten és teljesen magamban.

Kondoros 2017 október 8 Oláh Péterné Jantyik
4694
Rzsike - 2017. október 10. 20:00:36

Gyermekeink,unokáink féltéséről, túlféltéséről írtam.Bárkivel előfordulhat,hogy annyira félti a másikat,hogy az már szinte terhes.
Akár rólam szól,akár nem,... bíznunk kell bennük, és nem túlfélteni
.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.