Kristófné Vidók Margit: Aratás után
Aratás után

A földbe kerül egy picinyke mag,
fény és eső neki életet ad,
napsugár érleli a dús kalászt,
szomjazik a föld, tikkadt a határ.

Forró levegő remeg a rónán,
ragyog a nap még így nyárutóján,
szellő lengedez - harmatot szárít,
szende hallgatással a csönd csábít.

Csöppnyi sóhaj száll a kopár tarlón,
előbb búzatábla állt aranylón,
finom szalmaillat száll a légben,
ezüst porfelhő a verőfényben.

Rengő búza hordozza a reményt,
kerül az asztalra friss, új kenyér,
áldott a kéz, mely érte dolgozott,
ki az aratásról gondoskodott.

Aranybarna, ropogós a héja,
belül hófehér, foszlós karéja,
lassan eszem, élvezem az ízét,
vörösbor festi meg arcunk színét.

2017.szeptember 7.
5535
Metta - 2017. október 27. 19:44:16

Kedves Brigitta!
Köszönöm szépen az olvasást,öröm számomra,hogy tetszett!
Szeretettel:MargitHeartRoseHeart

4005
zelgitta - 2017. október 19. 08:57:32

Kedves Margit, versed újfent az éltető búza dícsőítése, a kenyér himnusza.
Remek költői kepeid plasztikussá teszik a tartalmat, gratulálokIn Love
Szeretettel,
Brigitta

5535
Metta - 2017. október 18. 19:50:51

Kedves Keni!
Igazán öröm számomra,hogy olvastad soraimat!
Köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel:MargitSmile

298
keni - 2017. október 17. 18:48:49

Kedves Margit!

Nagyon szépen megírt - inkább képi vers, de íze és zamata is van,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.