Simon Dávid: Szerpentin
Szerpentin

A csokoládéutak led lámpái.
Rezgő hártyák az autó hangfalakon.
Alattunk szakadékok szédülnek,
féktelen szerpentin suhan homlokodon.

Tömött füst néhány négyzetméteren,
szárnyaló hajjal jön be a huzat,
visszapillantóból lopkodom
emlékeimbe márvány arcodat.

Felcsapott lábbal kezdődő mezítelenség,
vágyaim fényszórói bekapcsolódnak,
a meglopott égbolt csillagai
sötét felhők mögül kacsintanak.

Nem mondom, hová megyünk,
jöjj velem bekötött szemmel,
mint éhező a bort és kenyeret,
engedd, hadd lopjalak el.
298
keni - 2017. október 17. 11:18:34

Kedves Dávid !

A fiatalságnak is megvan a maga csodás bája, és különös romantikája, mit most itt ebben a versedben beküldtél nekünk ! Még líra is található benne,,,

Gratulálok !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.