Putterer Magdolna Léna: Az önzés árnyékában
Az önzés árnyékában

Régóta akartam nyugalmat.
Lelkemet marja
Múlt, zokog,
De hamisan hunyorog.
Köröttem sors forog,
Kő koptatja talpamat,
Nem állok meg pihenni.
Gazban gázolok...

Elhatároztam itt és most:
Határozott léptekkel elindulok.
Senki másban, csak magamban bízhatok,
Egyedül önmagamra számíthatok.
Ijesztőnek tűnő
Idő, hullámtér,
S e változó világ valóság,
Melyben oly rég járok gyomok közt,
Hol gyom alkot egymással párost.

Én nem látok mást, csak embereket, furcsát,
Kik gondolataikkal lőnek kapufát,
Együtt alkotnak aránytalanságot,
Önzést, elhagyhatnák legalább,
Élhetnének már becsületesen.
Kizsákmányolták egész Föld bolygót,
Sokan élnek már kiszolgáltatottan,
Éheznek, alszanak ég alatt.
Önzés nem látja emberek elrejtett könnyeit,
S hogy felkorbácsolta a lélektengereket
Sérelem, mi fájdalomként csontig hatol.
Mindenkin gátlástalanul átgázolt a szégyentelen.
Szenvedek, mikor látom mindezt...
Egyszer eljő nap, mikor az önzés megkapja a pofonját,
Mert ha azt hiszi, büntetését megússza, melléfogott.
Teli zsebe pénzzel, de elveszíti csatáját.
Vad viharral a vadul száguldó szél
Hozzá közelebb merészkedik,
Fájdalmas jajgatások kíséretében
Sérült lelkekkel együtt feszül neki
A bűnös, öntelt önzésnek.
Győzelem után mindenkinek jut élelem,
Otthon, megszűnik szegénység, átöleli Földet a fény,
Boldoggá válik világ, a száguldó szél eléri célját.

Ma még gazban járok, amit te megteremtettél,
Hol önmagamban járok a gazok okozta lelkem hegével,
Harcoltál ellenem nehézséggel, kínoztál bűneiddel,
Mert szerettél volna úr lenni a fejem felett.
Ahogy tőled távolodom, léptem határozottabb.
Amott a cél kirajzolódott körvonala.
Látom, s a láthatatlan orcáját megsimítom
Az új világban, még álmodozó ábrándozással.
A jövőben az önzésnek búcsút inthetünk?


2017. szeptember 20.
3933
vadvirag47 - 2017. október 29. 09:14:35

Egy igazsággal teli sirám, kiáltás, és reménnyel teli fantazmagória, amit alkottál.
Az utolsó mondatod leghőbb vágyad, reményed hangsúlyozza ki...amit, sokan szeretnénk, ha valóra válna.
Jó volt olvasni tartalmas versed. Rózsa

4694
Rzsike - 2017. október 27. 21:53:56

Kedves Magdolna.

Szinte minen mondatoddal egyet értek.Gratulálok tartalmas versedhez.

"Egyszer eljő nap, mikor az önzés megkapja a pofonját,
Mert ha azt hiszi, büntetését megússza, melléfogott.
Teli zsebe pénzzel, de elveszíti csatáját.
Vad viharral a vadul száguldó szél
Hozzá közelebb merészkedik,
Fájdalmas jajgatások kíséretében
Sérült lelkekkel együtt feszül neki
A bűnös, öntelt önzésnek.
Győzelem után mindenkinek jut élelem,
Otthon, megszűnik szegénység, átöleli Földet a fény,
Boldoggá válik világ, a száguldó szél eléri célját.

Ma még gazban járok, amit te megteremtettél,
Hol önmagamban járok a gazok okozta lelkem hegével,"

RoseEGY VIRÁG A GAZOK KIÍRTÁSÁRA.Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.