Bánlakyné Moravetz Edit: TÉLI VILÁG
A TÉL KÉT ARCA



Homlokán mély redőket rajzolt
a fagynak hideg lehelete,
ez az ő ismertető jele,
mely egész a csontokig hatolt.

Kopottas, zúzmarás kabátját
fázóst magára terítette.
Csupasz ágon ült, dideregve,
s hallgatta varjak károgását.

Majd egyszer csak krahácsol, szörcsög;
rémült verebek rebbennek fel:
"Ki ez a fáradt öreg ember?"
A TÉL tovább lép s tüsszög, köhög.

Most súlyos felhők gyülekeznek,
enyhül a fagynak szorítása.
Az eddig csupasz, szürke tájat
hó fedi be fehér lepellel.


Budapest, 2017. október 28.
B. Moravetz Edith

5099
picurnagyi - 2017. november 01. 18:03:23

Drága Rita!

Boldog vagyok, hogy ellátogattál versemhez - igen, mindannyian úgy tekintettünk a télre, mint valami erős, viharedzett kemény legényre, de tudnunk kell, ő is "csak emberből" van - ő is öregszik, s ha nálánál erősebbel találkozik, "beadja a derekát" - főleg, ha még Holle anyó megrázza paplanját, csak úgy csillog-villog a hófödte táj!

Köszönöm szeretettel írt véleményedet!
Baráti ölelésem: Edit Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.